Valóban rend a lelke mindennek!?

Nagyon is divatos manapság rendezettnek lenni! Rendet várunk el magunktól és környezetünktől is. Előszeretettel kondícionáljuk önmagunkat különböző kütyükkel, illetve módszerekkel arra, hogy tökéletes rend uralkodjon az életünkben. 

A legtöbb produktivitási módszer is arra nevel bennünket, hogy rendezettebbek, rendszerezettebbek legyük. Ezek tehát abból a feltételezésből indulnak ki, hogy “rendetlennek” lenni márpedig mindig  káros, illetve kontraproduktív.

Arról azonban ritkábban folyik párbeszéd, hogy mi az árnyoldala ennek, mit veszítünk azzal, ha túlburjánzik a rend az életünkben. Kezdjük azzal, hogy tisztázzuk, hogy tulajdonképpen honnan is ered ez nagy a rendmánia.

Miért akarunk mindenáron rendet magunk körül?

Mindig is jelen volt

A rendre való törekvés az emberiség kialakulása óta jelen lévő igényünk. Létezésünk hajnalán még nagyon is egybe kapcsolódott a túlélésünkkel: meg kellett tanulnunk a mérgező növényeket különválasztani az ehetőtől, az értékes dolgokat külön helyen tárolni, hogy vész esetén ki lehessen menekíteni azokat, illetve a nyomok eltüntetését, mert elriasztják a zsákmányállatokat. 

A mezőgazdasági forradalom aztán különösen nagy lökést adott ennek az igénynek: keményen be kellett osztani a munkát, meg kellett szervezni a közösségek együttélését. 

Társadalmi elvárássá vált

Az utóbbi évszázadokban a nagyvállalatok, nemzetállamok és egyéb komplex rendszerek létrejöttével még komolyabb legitimációt kapott a rendmánia.  Éppen ezért a legtöbben rendezettnek  szeretjük bemutatni magunkat is. Így vannak ezzel politikusaink is. Ez nem véletlen, ugyanis empirikus kutatások igazolták, hogy az emberek egy rendetlen iroda, vagy nem eléggé formális ruhaviselet esetén határozatlan, vezetésre alkalmatlan személyiségre asszociálnak. Éppen ezért a kampánymenedzserek árgus szemekkel igyekeznek kigyomlálni minden olyan jelet, ami arra utalhat a közönség számára, hogy a jelölt politikus esetleg “rendetlen”. 

A mai napig jelentős felháborodást vált ki, ha valaki ellene megy ennek a normának. Jogosan feltehetjük magunknak ugyanakkor a kérdést:

“Ha egy rendetlen dolgozóasztal egy zavaros elme jele, akkor minek a jele egy üres dolgozóasztal?”

Eric Abrahamson · David H. Freedman

Komoly iparággá nőtte ki magát

Guruk, megmondóemberek, véleményvezérek korát éljük. Nincs azon semmi meglepő, hogy a rendszeretők közössége is kitermelte a saját sztárjait. Olyannyira, nagy biznisz ez, hogy hivatalos szervezetek alakultak erre, ilyen például az USA-ban székelő NAPO (National Association of Professional Organizers), melynek 3500 aktív tagja van világszerte. A rendszerezésen és produktivitáson belül is most már közel 40 szakágat különítenek el! Vegyük példaként Marie Kondo-t a japán “hajtogatómestert”. 

Produktivitási elvei kishazánkat is elérték, pörög rendesen a tartalom a magyar YouTube-on. Marie Kondo már befutott, neki már csak arra kell fókuszálni, hogy hasonló szakembereket képezzen ki, mint ő maga, potom 2000 USD-ért. Látjuk tehát, hogy rendezettnek lenni nem csak nekünk éri meg. 🙂

Milyen árat fizetünk ezért? 

Manapság azonban az élet egyre több területen tanulunk meg árnyaltabban gondolkodni a kérdésről. Észlelni, hogy nem minden esetben a rend a legkifizetődőbb. Erre hoztam most néhány példát. 

Gátat szab az innovációnak

Ha hierarchikus, szabályozott rendbe szervezzük a cégünket, egyből áttekinthetőbbé és kiszámíthatóbbá válik a napi működés. Ez mindenképpen csábító lehet, különösen a mamutcégek számára. Mi ennek az ára?

Sokszor pont az innovációt öljük meg vele. Ugyanis egy meggyökeresedett szervezet, sokkal kevésbé hajlandó változni, még akkor sem, ha egyébként muszáj lenne neki. 

Különösen igaz ez akkor, ha a változás egyben státuszvesztés kockázatával is együtt járhat. Ezért hívja Eric Ries legújabb könyvében a középvezetőket szimplán csak az innovációt gátló kapuőröknek.

Rugalmatlanná tesz

A Nagyvállalatok hajlamosak arra, hogy csak hosszas mérlegelést követően cselekedjenek. A hatékony tervezés előfeltétele ugyanakkor, hogy viszonylag pontos előrejelzésünk legyen. Sok területen azonban egyre lehetetlenebbé válik a predikció. 

Ha belemerevedünk a tervünkbe, akkor rugalmatlanok leszünk, nem fogunk tudni reagálni az aktuális kihívásokra. 

Nem véletlen, hogy a klasszikus módszerek helyett egyre nagyobb teret kap a többszöri, gyors iterációra épülő agilis tervezés (amit persze ugyanúgy túl lehet tolni, de ez már egy másik történet).

Kép forrása: https://hygger.io/blog/the-difference-between-agile-and-waterfall/

Háttérbe szorítja az emberi tényezőket

Hadd említsek egy saját példát is. Korábbi munkahelyemen vállalatirányítási rendszer bevezetés indult meg. Mondanom sem kell, hogy egy ilyen program a rendezettség fellegvára. Egy bibi volt csupán. A projekt szervezetfejlesztés részével senki sem törődött igazán. A rendszer végül technikailag bevezetésre került, ez szuper! Milyen áron? 

1000 fős szervezet elvesztette a kulcsembereinek egy jelentős részét, ugyanis senki nem készítette fel az embereket arra, hogy mivel jár egy ilyen változás, hogyan adaptálódjanak hozzá. 

Megérte? Aligha. 

Több költséggel jár, mint haszonnal

Impozáns eladási számokat lehet produkálni egy hatékonysági rendszer (vállalatirányítási, feladatmenedzsment, dokumentumkezelő, stb.), ha bemutatják számunkra, hogy mennyi sok időt spórolunk meg a használatukkal. Sok esetben ezek az előnyök túl vannak hangsúlyozva, valójában, ha nem figyelünk, könnyen lehet, hogy a rendszer fenntartása, üzemeltetése több adminisztrációval vagy költséggel jár, mint tényleges haszonnal. A rendszerekben tehát komoly biznisz van. Nekünk tehát résen kell lennünk, hiszen 

mindenki a javunkat akarja, de nehogy feleslegesen adjuk oda!

Konklúzió

Tűzzel vassal kell tehát a rendet üldözni magunk körül? Dehogy.  Sok esetben valóban szükség van rendre az életünkben és nagyon is hasznos tud lenni!  A cikk mondanivalója sokkal inkább az, hogy:

  • A céltalan rend önmagában nem érték, rendezettnek lenni nem mindig hasznosabb (bármennyire is próbálják az ellenkezőjét elhitetni velünk).
  • Ha rendre törekszünk, ne csak az előnyökre koncentráljuk, hanem tudatosan kezeljük a járulékos hátrányokat is. Különösen figyeljünk az emberi tényezőkre!
  • Mérlegeljünk alaposan. Sokszor olyan feltételezésre építünk, melyek a valóságban nem igazak! Lehet, hogy valami bár elsőre csábítónak tűnik, de összességében többet veszítünk a vámon, mint amit nyerünk a réven.

Ebben a cikkben tehát egy másik káros hatás, a túlzott rendszerezettségre való törekvés negatív következményeit mutattam be.  

Új élethelyzetbe kerültél? Változni szeretnél?

Csatlakozz támogató közösségünkbe hasonló szellemiségű, inspiráló tartalmakért, a változást segítő gyakorlati eszközökért.

Csatlakozom!

A cikk megírásához inspirációként és több esetben konkrét példákkal is szolgált Abrahamson és Freedman Tökéletes Rendetlenség című könyve. 

Oszd meg ismerőseiddel is!